34.Alex
– Úgy hiszem, ez a magáé.
Alex ösztönösen nyújtotta ki a kezét, arra számítva, hogy idős szomszédja ad neki egy levelet vagy egy csomagot, amit véletlen neki kézbesítettek. Hezitálni kezdett, amikor meglátta a kis műanyag zacskót, ami Gordon Grafton remegő ujján lógott.
– Hát, úgy hiszem, ez nem az enyém, Gordon – mondta Alex kedvesen mosolyogva.
Gordon válaszul egyet előrelépett, a lába már Alex nyitott ajtaja mögött volt.
– Szerintem egy alaposabb vizsgálat után rájön majd, hogy igenis az öné.
Hogy Gordon kedvében járjon, Alex lehajolt, és közelebbről megvizsgálta a zacskót.
– Nem, ez biztos nem az enyém. Különben is, mi ez?
A szomszéd folytonosan mogorva arca most kifejezetten gorombává változott.
– Ürülék, fiatalember. Széklet, kaka, sza…
– Oké – vágott közbe Alex, és
