35.Molly
A keze olyan természetesnek tűnt az enyémben. Ugyan a fogása kicsit szoros volt, mintha attól félt volna, hogy elveszít. Ez sosem történik meg, ígértem.
– Jól érzed magad?
Connor mosolya bizonytalan volt; még azt sem tudta, szabad-e egyáltalán jól éreznie magát, nemhogy be is vallhatja.
– Szerintem igen – felelte óvatosan.
Ez most elég is volt.
– Mit szeretnél csinálni?
Tekintete a dodzsemek és a körhinta között ugrált.
– Nem tudom.
A csípős hidegtől függetlenül a vidámpark tele volt élettel. Népszerű hely a téli szünetben, bár én még egyszer sem gondoltam arra, hogy eljövök.
A szél hangosan fütyült. Még a vastag kabátomban és a pamutsálamban is remegtem. A paracetamol, amit reggel bevettem, kezdett kiürülni a szervezetemből, a fájdalmak pedig még erősebben tértek vissza
