ÉbrenAugusztus 7., szerda
Tizenhét napja vagyok itt. Szerencsésnek érzem magamat, mert ez hosszabb idő, mint a szokásos üdülési csomagok. Több egy munkahelyi szabadságengedélynél is. Pár nappal ezelőtt írtam egy e-mailt Philnek, amiben megpróbáltam elmagyarázni a helyzetet, vagyis inkább könyörögtem a fizetés nélküli szabadságért, mert még nem érzem késznek magamat rá, hogy hazamenjek. Tudom, hogy túl sokat engedek meg magamnak, túlságosan kihasználom őt, hiszen máris annyira bőkezű és alkalmazkodó volt, és nincs jogom rá, hogy azt várjam tőle, még ezt is megértse. Azt válaszolta, hogy igyekszik még egy darabig zsonglőrködni a feladataimmal, amivel jókora súlyt vett le hámló vállamról. Anyával kicsit nehezebb dolgom volt. Szó szerint nem nevezhetem veszekedésnek a beszélgetésünket, de nem
