ÉbrenAugusztus 14., szerda
Az erkélyen ülök, nézem kicsit a csillagokat, mielőtt nyugovóra térek, magányosan. Tengericsillagként elnyúlhatok egy túl nagy ágyon. Azon gondolkodtam, hogy néhány dolgon változtatni fogok, miután hazautazom. Levágatom a hajamat, és talán felújíttatom a konyhát, ha lesz rá elég pénzem. A Savoy-ágyunk is sokat járt a fejemben. Bármennyire szeretem, nem vagyok benne biztos, hogy valaha is képes leszek úgy aludni benne, hogy nem képzelem oda magam mellé Freddie-t is, alighogy lehunyom a szememet, és ez bizony végtelenül kétségbeesett módszer az elalvásra. Ebben a kérdésben még nem döntöttem, de eltűnődtem rajta.
Bámulom az éjszakai eget, és próbálom kibogozni az életem összegubancolódott, egymásba csavarodott, több színben pompázó szálait. Nem olyan régen újabb,
