ÉbrenJúnius 14., péntek
– Ugyanakkora vagyok széltében, mint hosszában – morog Elle, és leroskad a kanapémra. – Most már muszáj lesz itt maradnom a szülésig. Képtelen vagyok felállni.
– Fenségesen nézel ki – felelem –, akár maga a Földanya. – A hüvelyk- és mutatóujjam összeérintésével mudrát formázva igyekszem minél jógásabbra venni a figurát.
– Fenségesen kerekded – fújtat a nővérem. – A lábam még megvan? Egy hónapja nem láttam. És átkozott meleg van itt bent.
Elfordulok, hogy ablakot nyissak, ezzel leplezem a nevetésemet. Elle nem afféle ragyogó, elégedett terhes. Hanem mogorva és követelőző. Amikor múlt héten találkoztam Daviddel anyánknál, bizalmasan bevallotta, hogy egyre jobban megrémíti Elle; úgy írta le, hogy időnként Jekyll, ám az idő nagy részében Hyde. Minden centiméter, ami
