ÉbrenJúnius 20., csütörtök
– Örülök, hogy újra látlak. – Dee feláll, és futó puszit ad az arcomra. – Köszönöm, hogy eljöttél. Nem voltam benne biztos, hogy nem gondolod-e ezt az egészet egy kicsit furának.
Mosolyog, kissé bizalmatlanul, és feszélyezett pillantást vet rám a szempillája alól. Váratlanul ért az e-mailje ma délelőtt, amiben azt kérdezte, találkoznék-e vele egy kávéra. Már több eseményen is találkoztunk, amikor is ő Jonah társaságában jelent meg, de mindeddig nem sikerült olyan közeli barátságot kiépítenünk, amibe beletartozik az, hogy csak úgy összefutunk egy laza kávéra. Mindenesetre most itt vagyunk. Üdvözlésképpen felemeltem a kezemet, amikor megpillantottam a sarokasztalnál, aztán rendeltem egy kávét. Felállt, gyorsan megpuszilt, mielőtt becsusszantam a vele szemben lévő
