ÉbrenJúnius 28., péntek
Ingadozom: a megbánásomat az egytől tízig terjedő skálán hol nyolcra, hol tizenegyre értékelem, és olyan ideges vagyok, hogy alig bírom megenni a reggelimet. Nem meséltem senkinek a Krisszel megbeszélt mai találkozómról, és már számolni sem tudom, hányszor vettem a kezembe a telefonomat, hogy lemondjam. Igyekszem úgy irányítani magamat, hogy ne randinak lássam; bármi lehet, amit csak akarok, ezért azt mondom magamnak, hogy ez baráti találkozás lesz egy laza, munka utáni itallal körítve. Még ha Kris nem számít is igazi barátnak, hiszen csak egyetlenegyszer találkoztunk pár igen intenzív percig. Váltottunk néhány üzenetet az elmúlt két hétben; küldött nekem egy légi felvételt a tengerről, ami az egyik általa tervezett épület tetejéről készült, én meg küldtem neki egy
