ÉbrenJúlius 20., szombat
A mentő előtt megérkezem, még mindig pizsamában vagyok. Hívtam a 999-et a vezetékes telefonomról, miközben Elle-lel beszéltem a mobilon.
– Tarts ki! – próbáltam biztatni, és közben már teljes pánikban kutattam a kocsikulcsom után. Felrángattam a cipőmet, és már botorkáltam is ki az utcára.
– Már elindultak, én is megyek, egy szempillantás, és ott vagyok – mondtam neki.
Abból, amit sikerült a rövid, görcsös zihálásból kihámoznom, tudom, hogy a baba hamarosan megérkezik, David munkaügyben elutazott, és Elle nem érti, hogyan tudott ilyen gyorsan ennyire szörnyű lenni ez az egész. Én sem tudom; az egyetlen, szüléssel kapcsolatos élményem mindösszesen az, hogy egyszer nyertem egy terhes aranyhalat gyerekkoromban. Arielnek neveztük el, nyilvánvaló okokból, és egyszer
