– Hm… – mormolom tűnődve. – Milyen volna, mondjuk… a Lydia Ariel Peach?
Elle mosolya kicsit fáradt, de kétségkívül mosoly.
– Az én életemben csak egy Lydiának van hely.
Az enyémben viszont mindenkiből kettőnek, gondolom. Kettő mindenkiből, kivéve Freddie-t meg ezt a kislányt.
– David most már nemsokára itt kell hogy legyen.
– Alig várom, hogy megérkezzen – feleli a nővérem.
Szemügyre veszem a véres takarókat.
– Ne csináljak neked egy kis pirítóst? Átülhetnél a székre, és megehetnéd, amíg áthúzom az ágyat, mit szólsz? Hogy egy kicsit kevésbé emlékeztessen a szoba… A nyolcadik utas: a Halálra.
Megrándul a szája. Tudja, hogyan viszonyulok a vérhez.
– Borzalmas volt?
– Furcsa módon nem – vallom be. – Az, hogy én voltam az első ember a világon, aki megpillantotta a kishölgyet, inkább
