ÉbrenJúlius 21., vasárnap
Furcsa dolog repülőn utazni, ha az ember jobban belegondol, nem? Sem a talajon, sem az űrben, száguld az ember egy konzervdobozban az égen. A közelemben ülő család igyekszik a velük utazó kisgyereket rávenni, hogy egye meg a nem túl ínycsiklandó reggelit, amit a repülőn adnak, én meg az ablaknak döntöm a fejemet, és megpróbálom kizárni a külvilág zajait. A repülő alatt elterülő habcsókszerű felhőréteget figyelem. Egy mestercukrász nem volna elégedett velük, tűnődöm, mert vékony és anyagtalan ahelyett, hogy sűrű, fényes csúcsokat alkotna. Mintha lakkal festették volna őket oda, rózsaszín és sárga sávok húzódnak át a hajnali égbolton, és ahogy elnézek a felhőkön túlra, távoli csillagok keszekusza, elszórt halmazát látom. Vajon az én másik világom is ott van, arrafe
