ÉbrenDecember 31., hétfő
Még a legboldogabb években is van valami rettenetes a szilveszterben, nem? Az erőltetett kedélyeskedésben, az ölelésekben meg a hátcsapkodásban, amit aztán az elkerülhetetlen, alkohol fakasztotta könnyek követnek. Idén minden kísérletnek ellenálltam, hogy este kivonszoljanak a házból – nagyon elszántan ragaszkodom a döntésemhez, és minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy elfeledkezzem róla, hogy ma egyáltalán szilveszter van. Nem fogom megnézni Jools Hollandet, aki az Auld Lang Syne-t énekli a zongoránál, híres barátai társaságában, és nem hallgatom meg a Big Ben harangjátékát éjfélkor, nem nézem a tűzijátékot és a tévéközvetítéseket. Nem akarom, hogy ne Freddie Hunter legyen az első, akit megcsókolok, amikor megnyitunk egy vadonatúj évet. A családtagjaim anny
