ÁlombanJanuár 3., csütörtök
Ez nem a mi ágyunk. Nem a mi hálószobánk. Teljesen moccanatlanul fekszem az elfüggönyözött ablakok mögül beszűrődő szürke reggeli fényben, tekintetem a díszes gipszrózsákra siklik a magasan fölöttünk lévő mennyezeten, meg a padlóig érő selyemfüggönyökre, amelyek el vannak húzva az ablak előtt. Freddie elnyúlva hever a párnákon mellettem, egyik karja az arcát takarja, ahogy sokszor, amikor alszik. Egy pillanatig tanulmányozom ebben a félhomályban; öntudatlan, a szája enyhén elnyílt, a szemgolyója ide-oda rebben a szemhéja alatt. Valamit álmodik.
Hol lehetünk? Még sohasem láttam ezt az elegáns szobát korábban. Túlságosan is nagystílű ahhoz, hogy bárkinek a vendégszobája legyen az ismerőseink közül; szembeötlő, hogy sehol egy IKEA-bútor például. Tehát hotel, ebbe
