ÉbrenJanuár 3., csütörtök
Felülök a kanapén, összerázkódom, a szívem olyan száguldva ver, hogy az nem lehet normális, és annyira kifogyott a levegőm, mintha egészen eddig rohantam volna, hogy elkapjam az utolsó vonatot. Kezembe fogom a mobilomat, és gyorsan végigpörgetem az üzeneteimet, de nem látok nem fogadott hívásokat vagy olvasatlan üzeneteket. Ránézek a Facebookra is, és ott látom Elle neve mellett a zöld pöttyöt, ami azt jelzi, be van kapcsolva. Gyorsan küldök neki egy üzenetet, a lehető legközömbösebb módon feltéve benne egy kérdést, amivel ellenőrizni tudom, jól van-e. Szinte azonnal válaszol: tudja, hogy még korai, de elmennék-e vele következő hétvégén babakocsit venni?
Maga a megkönnyebbülés. Visszahanyatlom a párnákra. Egészen idáig az álombeli látogatások jelentették a megme
