ÁlombanJanuár 6., vasárnap
– Hogy van? – kérdezem Davidtől. Kávét készítek neki, mert rettentő fáradtnak tűnik. Elle éppen tusol, ezért kihasználom az alkalmat, hogy megtudjam, igazából hogyan érzi magát a nővérem, még mielőtt ő maga azt mondaná, hogy jól.
David a konyhaasztal mellett ül, és a szemét dörzsölgeti.
– Többnyire elég jól viseli – feleli. – Ma reggel elég feldúlt volt, de evett egy kicsit abból a levesből, amit anyukátok áthozott.
Tudom, hogy elhatároztam, ritkábban veszem be az altatót, de nem tehetem meg, hogy távol maradok, amikor tudom, hogy a nővérem ilyesmin megy keresztül. Idefelé jövet röviden beszéltem anyával, ő betegre aggódja magát kettejük miatt. Az arcuk karácsonykor, az örömük, most meg ez. Annyira kegyetlen.
– És te? – kérdezem, és David válla köré fonom a
