ÁlombanSzeptember 30., vasárnap
Ó, jesszusom, mit keresünk mi itt, egy edzőteremben? Ez az életünknek az a szelete volt, ahol Freddie és én élesen különböztünk egymástól, mármint ő imádta, én viszont előbb tűzöm nyársra a saját szemgolyómat, mint hogy megpróbáljak fennmaradni egy futógépen. Ez egyszerűen nem olyasmi, amit általában együtt csináltunk. Ő a munkanapjába illesztette be az edzőterem-látogatásokat, én meg sehová sem illesztettem be, és úgy érzem, hogy ez a közös sporttevékenység nélküli megközelítés tökéletesen megfelelt nekünk. Melyik épeszű ember foglalkozik ilyesmivel egy rendes vasárnap délután?
– Rendben vagy? – kérdezi Freddie, miközben a keze szilárdan megül a hátam alsó felén.
Talán javasolhatnám, hogy csináljunk valami mást.
– Öhm…
Felnevet.
– Nem ijedhetsz meg mo
