ÉbrenOktóber 20., szombat
A konyhaasztalnál ülök, mellettem egy csésze kávé. Kalóz itt várt, amikor leértem; felfalta az ételét, és már iszkolt is az ajtó felé. Senki sem vádolhatja azzal, hogy túl törleszkedő volna, de nem haragszom rá emiatt. Választhattam volna Bettyt is, de Kalóz viselkedésében ez az „akár tetszik, akár nem” jelleg megpendített egy húrt a lelkemben.
Ahogy gyakran szokott lenni, másnaposnak érzem magamat. Ez a tabletták mellékhatása, és az időnek, amit Freddie-vel töltök az odaát lévő láthatatlan világban. Mit is csinálhatok ott most, tűnődöm. Valószínűleg nem sokban különbözik az ottani helyzet az ittenitől, ahol még mindig a pizsamámban lustálkodom.
Csodálatos, szinte rémisztő, milyen gyorsan alkalmazkodott az agyam ahhoz, hogy két világ között ingázom. Az első het
