Nevettem. Attól féltem, hogy a szívem kiugrik a helyéből és olasz design cipős lábára toccsan.
– Olyasmit csinálok, amit nem akarsz?
– Kevesebbet tettél annál, amit akarok – ismertem el.
– Akkor ne beszélj, Humphry! Úgy jobban élvezem.
– Még mindig gyűlöllek – nyöszörögtem a szájába. Ingébe kapaszkodtam. Fel volt öltözve, sőt, túlöltözött volt, és még soha életemben nem akartam ilyen nagyon meztelenül látni valakit.
– Még mindig nem érdekel – mordult rám, azzal felemelt, és ágyékát ágyékomhoz csapta.
– Óvszert! – parancsoltam rá.
Akármilyen szexi Célian, még mindig olyan érzésem volt, hogy akár az utcasarokról is jöhetett volna, ez pedig Manhattan, ami azt jelenti, hogy rengeteg kétes hírű utcasarok közül választhat.
– Basszus – büntetően ajkamba harapott, elhúzódott tőlem, homloká
