NEGYEDIK FEJEZETCélian
Tudatosan és örömmel választottam azt, hogy egyedül élek.
Az alternatíva az volt, hogy hazugságban éljek, én pedig nem hazudok és nem lopok, azóta nem, hogy a hazugság és a lopás is nagyon látványosan arcon csapott. Bár van kocsim, minden reggel metróval megyek dolgozni. És mivel a családom minden tagjának három nemzedékre visszamenően személyi sofőrje volt, ezért a törzs fekete bárányának tekintenek. A törzs létszáma azonban megfogyatkozott, sőt, törzsként már alig létezik, vagyis senkinek nem kell megfelelnem.
Ráadásul szerettem a kemény városi élet bűzét, a nyomor- és vizeletszagot. Arra emlékeztetett, milyen szerencsés szemétláda vagyok. Ezt azokon a napokon is így éreztem, amikor Isten – ha egyáltalán létezik – úgy határozott, hogy beleköp a levesembe, és szé
