Angyali Tervek

5. Fejezet

– Laura, szerintem pont neked nincs jogod ezt a hangnemet használni velem! – mondtam dühösen.

– Hogy képzeled, hogy csak úgy, szó nélkül eltűnsz Grétával? – kérdezte, mintha egy cseppet is érdekelte volna, hol volt a lánya

– Ne viselkedj úgy, mintha érdekelne. – mondtam halkan.

Próbáltam uralkodni magamon. Nem akartam, hogy Gréti meghallja a vitánkat egy ilyen boldog nap után, de a reggeli incidens miatti frusztráció még mindig fortyogott bennem, ezért erősen megragadtam a karját és behúztam a dolgozószobába.

– Mit csinálsz, Tamás? Engedj el! – Förmedt rám megint, és megpróbált kiszabadulni, de én erősen fogtam. A dolgozószobám és Gréti szobája a két legtávolabb eső ponton volt a házban, így reméltem, hogy Gréti semmit sem fog hallani a vitánkból, és végre kiengedhetem a dühömet.

– Hogy merészelsz így viselkedni a lányunk előtt? Megőrültél? Ki volt itt tegnap este? Van fogalmad róla, mi fogadott, mikor ma hajnalban hazajöttem?

Az arckifejezése megváltozott, mintha hirtelen rájött volna, hogy tudok a bulijáról.

– Csak meghívtam pár barátomat, és kiengedtük a gőzt. Miért zavar ez téged ennyire? Most már rab vagyok a saját otthonomban? – kérdezte dühösen.

Vettem egy mély lélegzetet, próbáltam nyugodt maradni.

– Nem, nem vagy rab. De azt hiszem, jogosan várom el tőled, hogy Gréti jelenlétében anyaként viselkedj. – Kissé felemeltem a hangomat, ami csak fokozta a haragját.

– Miért? Mi baja lesz Grétának? Erika egész éjszaka mellette volt. Elég ebből az ostobaságból, Tamás! – kiáltotta. Ekkor értem el a töréspontomat.

– Mi baja lesz? El tudod képzelni, mit érzett volna, ha az anyját a kanapén kiütve találja, teljesen részegen és félmeztelenül valakinek a hányása mellett? Te egyáltalán nem gondolkozol?

A szeme hitetlenkedve elkerekedett; egyértelműen nem is feltételezte, hogy én találtam meg ma reggel őt a nappaliban.

– Mi? Hány órakor értél haza? – kérdezte döbbenten.

Idegesen felnevettem.

– Sokkal korábban végeztünk a tervezetnél, és valahogy éreztem, hogy a legjobb lesz visszaindulni. Hajnalban kellett keltenem Nórát, hogy kitakarítson, mielőtt Gréti felébred.

Laura karba tette a kezét és elfordította a fejét.

– Most mond meg, hogyan legyek nyugodtan legközelebb, ha üzleti útra kell mennem? – kérdeztem fájdalmasan, ügyelve arra, hogy ne emeljem fel a hangomat. De ez csak újra felszította a haragját.

– Ne merészeld azt mondani, hogy rossz anya vagyok! – kiáltotta dühösen.

– Nem, Laura, te vagy az év anyukája! – Válaszoltam szarkasztikusan.

– Mit vársz tőlem? Csak üljek itt és számoljam a napokat, míg hazaérsz? Általában arról sincs fogalmam, hogy merre jársz.

Keserűen felnevettem ismét.

– Ne tégy úgy, mint ha annyira fájt volna a hiányom, hogy alkoholba kellett fojtanod a bánatod!

Sértődötten nézett rám, de ez nem akadályozott meg abban, hogy folytassam.

– Mindegy, nem érdekel, mit gondolsz. Amíg Betlendy Laura a neved, addig elvárom, hogy viselkedj!

– Tessék? – kérdezte döbbenten.

– Tetszik vagy sem, anya vagy. Szóval viselkedj anyaként! Főleg amikor nem vagyok itt, hogy megtegyem szülőként, amit te nem teszel.

– Kinek képzeled te magad? – vágott vissza, én pedig közelebb léptem és megragadtam az állát.

– A férjed vagyok, és hiszem, hogy megérdemlek némi tiszteletet mindenért, amit neked nyújtok.

Elrántotta a kezem, és én hagytam. Ezután pedig megkaptam az ismerős gyilkos tekintetet, ami rendkívül felbőszített. De elszámoltam háromig, mialatt emlékeztetem magam arra, hogy még mindig szombat délután van, és szerettem volna a szabadidőmet Grétivel boldogan tölteni.

– Végeztem. Nem fogom elrontani a hétvégémet – a mi hétvégénket. Most visszamegyek Grace-hez. Hatkor vacsorázunk.

– Nekem te ne mond meg, mikor vacsorázzak! Akkor eszem, amikor én akarok! – ordította, de ez csak mosolyt csalt az arcomra.

– Grétire és magamra gondoltam. A te döntésed, hogy csatlakozol-e hozzánk. Ha akarsz, nyugodtan egyél magadban.

Ezzel kinyitottam az ajtót, és otthagytam egyedül. Fájt; ez volt az egyetlen ok, amiért féltem visszamenni az irodába hétfőn. Tudtam, hogy híreket fogok hallani róla, és nem voltam biztos benne, hogy akarom-e tudni őket.

Szerencsére úgy tűnt, Grace nem hallotta a veszekedésünket. Az első alkalommal, hogy rámosolyogtam, a jókedve visszatért, és egész délután boldogan játszott velem.

Laura csatlakozott hozzánk vacsorára, és úgy tett, mintha mi sem történt volna. Én ennek örültem, hiszen Gréti így tényleg nem érzékelt a köztünk lévő feszült hangulatból semmit.

Csak a hálószobában fedte fel előttem az igazi énjét. Egy szót sem szólt hozzám, mintha még mindig megbántva érezte volna magát. Már ágyban voltam, amikor végzett a fürdőszobában, és egy szexi fekete selyem hálóingben befeküdt mellém az ágyba.

Soha nem csaltam meg, és soha nem is terveztem azt tenni vele, amit ő tett velem. Nem akartam bonyolítani a már így is komplikált családi életemet, hiszen a média rám még mindig jobban figyelt, mint rá. Elfogadtam a sorsomat, de ettől függetlenül egy egészséges, fiatal férfi voltam bizonyos szükségletekkel.

Annak ellenére, hogy dühös voltam rá, az ilyen pillanatokban vágytam a testére. Bebújt a takaró alá és lekapcsolta a villanyt az oldalán, ami arra késztetett, hogy én is ugyan ezt tegyem. Laura ekkor hátat fordított nekem, de én közelebb húzódtam hozzá és átkaroltam.

– Hagyj békén, Tamás! – mormolta.

– Egy hétig voltam távol. – suttogtam.

– Úgy beszélsz, mintha rendszeresen szexelnénk. – Mondta szemrehányóan.

– Kívánlak! – Válaszoltam és megcsókoltam a nyakát, mire ő sóhajtott.

– A mai viselkedésed után egyáltalán nem érdemled meg. – Mondta, de mégis megfordult, és hamarosan egy csókban forrtunk össze.

Nem sokkal később a hálóing a szőnyegre került, és én teljesen elfelejtettem, hogy nem én vagyok az egyetlen férfi az életében. Annak ellenére, hogy tönkretette a házasságunkat, ugyanazzal a vággyal öleltem magamhoz, mint Gréti születése előtt, amikor még csak a barátnőm volt. Nem kellett vigyáznom, hiszen a lányunk születése után titokban spirált helyeztetett fel. Amikor megtudtam, éktelen haragra gerjedtem. Én mindig nagy családról ábrándoztam, és akkor még szerettem volna, ha lenne még gyerekünk később, de persze, mint mindig, ő nyert, és nekem nem volt más választásom, mint elfogadni, hogy nem csak nem akart jobb anya lenni, de soha többé nem is akart szülni.

A vasárnap túl gyorsan eltelt, de legalább a szeretkezésünk oldotta a köztünk lévő feszültséget. Gréti boldognak tűnt, és csak ez számított nekem.

Délután leültem Grétivel, hogy segítsek neki a házi feladatában, és vele maradtam, hogy meséljek neki egy esti mesét, mielőtt elaludt.

Laura már aludt, amikor beléptem a hálószobába.

Másnap mindenki melegen üdvözölt, amikor beléptem az irodába. A székhelyünk az Andrássy úton volt egy épület legfelső emeletén.

– Milyen volt az üzleti útja, Tamás? – kérdezte a titkárnőm, Veronika, amikor megérkeztem.

– Sikeres volt. De jó visszatérni. – válaszoltam.

A titkárnőm egy negyvenes éveiben járó hölgy volt, rövid szőke hajjal és kék szemekkel.

– Gréti örült, hogy visszatért az apukája?

Szélesebb mosollyal bólintottam.

– Igen, de attól tartok, hogy az ajándéknak jobban örült.

– Ne gondoljon ilyen butaságokat! - Megrázta a fejét és kuncogott, mielőtt átnyújtott nekem egy mappát és egy borítékot, amit nem igazán akartam látni.

– Ezek önnek szólnak. Hétfői naphoz képest azt hiszem, nincs túl sok tennivaló. Szeretne kávézni?

– Igen, köszönöm!

Bólintott és besétáltam az irodámba. Néhány másodpercig bámultam a borítékot, majd egy fájdalmas sóhaj után kinyitottam.