12.
Andris az éjjel keveset aludhatott. Szeme duzzadt volt, és vörös, arca fáradt, gyűrött. Mogorván nézett rám, a cigarettát is csak fejének biccentésével köszönte meg. Napok óta nem borotválkozott meg, arca borostás volt, öregebbnek látszott koránál.
– Az ezredes úr szép, kerek mesét mondott el az este a nagybátyámról. Volt min gondolkodnom. Ha most azt hiszi, hogy nagybátyám dolgain gondolkodtam, téved. Azon nem volt már gondolkodnivalóm, hiszen semmi újat sem mondott. Régóta sejtem, hogy hamisan vallott apám ellen. Harcsár sok mindent elmondott nekem. Akkor azt mondtam, köpök rá. Most is azt mondom. Tett, amit tett, a lelke rajta. Meg aztán én, amióta benőtt a fejem lágya, úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy apámat is hibáztatom a történtekért. Én például sohasem lennék öngyilkos. Soha
