13.
Gizinek igaza volt. A Szulamit kiérdemelte magának a toplák jelzőt. Toplák itt minden, gondoltam, az asztalok, a székek, a kiszolgálás is. Még a beatzenekar is toplák. Kriszta mellettem ült. Szép volt. Ugyanaz a szerelés volt rajta, mint délelőtt, még a hímzett tarisznyáját is magával hozta.
– Akkor hát a szerződés szerint – mondta Colos – ma este mindenki a vendégem. Azt isztok, amit akartok.
Nem akartam vitatkozni, ismertem Colost, ha elhatározta, hogy vendégül lát, akkor abból nem enged. Fiatal, szőke hajú pincér állt meg az asztalnál.
– Sziasztok. Eldöntöttetek már, hogy mit hozhatok?
Kriszta egy száraz Martinit rendelt, Colos egy üveg szürkebarátot. A pincér elment, hamarosan visszajött az italokkal.
Ittunk.
– Lötyögünk egyet, öreglány? – kérdezte Colos Gizitől.
Belevegyül
