14.
Nagymami egy kétágyas szobában feküdt a belgyógyászaton. Alig ismertem rá. Arca már sokkal teltebb volt, a színe is visszatért. Bemutatta szobatársát, Márk nénit, egy hatvanéves kövérkés asszonyt.
– Ez az én unokám – dicsekedett neki, én meg lelkifurdalást éreztem, hogy eddig nem látogattam meg. És még ő vigasztalt. Tudja, hogy nem jöhettem, Herédy, az a vén gazember nem engedte meg, hogy meglátogassam. – Hallgattam őt, szokatlanul sokat beszélt, vidáman, önfeledten, én meg kiraktam mindent a táskámból, amit hoztam neki, cukrászsüteményt, gyümölcsöt, csokoládét, a rózsákat a vázába tettem. Márk néni tapintatosan kiment a folyosóra, hogy nyugodtan beszélgethessünk.
Már nagyon jól érzi magát, nem fulladozik, megszűntek az állandó lázak, az étvágya is jó. Kapart a torkom, a könnyeimet
