A nyár oly hamar elmúlott, szinte észre sem vették. Mert hát esős és szeles volt, sok helyütt a gabona egy férfinak térdéig ért, mikor szárba szökkent, aztán szépen sárgult a szára. Kevés lett a búza, árpa, rozs. Legfőképpen a zabot kevesellték az emberek, különösen, kik lovakat tartottak. Hogyan menjenek neki a télnek, ha a hombárokban, zsákokban, esőtől védett száraz helyeken nincs elég zab? Nem szerették volna állataik kiálló bordáit számlálni, vagy a tavasz, az első sarjadó fű előtt levágni abrak híján. Ráadásul a nyárnak vége komor volt, esős, és a földeken úgy látszott, a gaz nő, amit az emberek vetettek, az alig növekedik.
Bizony az időnek ilyetén járását a királyi udvar is megszenvedi. Mert hát mindenki gabonával vagy más terménnyel fizeti az adót a királynak meg az egyháznak. Iga
