A koromfekete szív

3

Borszínt csillanó szép szemed Hány férfit részegíthetett…

EMILY PFEIFFER:Rímek és évek

December 28-án Miss Jones exbarátja, aki hetekig minden jel szerint kifogástalan életet élt, végre lebukott, és nem is akárhogyan: jókora mennyiségű kokaint szerzett be Dev Shah orra előtt, majd két escortlány társaságában elfogyasztotta, és hazavitte a lányokat az islingtoni házába. Az egészen bezsongott Miss Jones ragaszkodott hozzá, hogy személyesen jöjjön be az irodába megtekinteni Dev képeit, és megpróbált Strike nyakába ugrani. Amikor a nyomozó gyengéden, de határozottan eltolta magától, inkább értetlen volt, mint sértett. Kifizette a számláját, és mindenképp puszit akart nyomni Strike arcára, kerek perec megmondta, hogy le van neki kötelezve, és reméli, Strike egy nap behajtja rajta. Aztán Chanel No. 5-felhőbe burkolózva távozott.

Másnap a Cukros-ügyben érintett riporternőt Indonéziába küldték egy légikatasztrófáról tudósítani. Indulás előtt nem sokkal felhívta Strike-ot, és elmondta, hogy a lánya azt tervezi, az Annabel’s klubban tölti a szilvesztert egy iskolai barátnője családjával. Biztos volt benne, hogy Cukros meg fog próbálni találkozni vele ott, és követelte, hogy küldjenek nyomozókat a klubba, hogy szemmel tarthassák.

Bár Strike bárki mástól szívesebben kért volna segítséget, most felhívta Miss Jonest, mert ő bejáratos volt ebbe az exkluzív klubba, és így a vendégeiként be tudta juttatni Strike-ot és Midge-et. Strike határozottan Midge-et akarta magával vinni, részben, mert ő akár a női mosdóba is követni tudja Lábat, részben pedig azért, hogy nehogy Miss Jones azt higgye, azért találta ki az egészet, hátha lefekhet vele.

Egészen keményszívűnek is érezte magát, annyira megkönnyebbült, amikor alig két órával a megbeszélt találkozó előtt Miss Jones felhívta, hogy a kislánya belázasodott.

– És a rohadék babysitter is beteget jelentett, a szüleim meg elutaztak Mustique-ra, szóval cseszhetem – nyafogott a telefonban. – De maguk attól mehetnek ám, meghagytam a nevüket a recepción.

– Nagyon hálás vagyok – köszönte meg Strike. – Remélem, a kislány hamar jobban lesz.

Aztán gyorsan letette, mielőtt még Miss Jones újabb találkát javasolhatott volna.

Este tizenegyre ott voltak Midge-dzsel a Berkeley Square-en lévő klub pincehelyiségében. Midge sötétvörös bársony szmokingot viselt, és Strike-kal szemben ült egy kétszemélyes asztalnál, két tükörborítású tartóoszlop között. Felettük sok száz aranyszínű, héliummal töltött léggömb lebegett, csillogó szalagok lógtak le róluk. A tizenhét éves célszemély néhány asztallal arrébb foglalt helyet a barátnője családja körében. Folyton a bejárat felé tekintgetett, arcán valami reménykedéssel kevert idegességgel. Az Annabel’sben tilos volt a mobiltelefonok használata, és Strike jól látta, hogy lesz egyre frusztráltabb a tinilány, amiért csak saját érzékszerveitől juthat új információhoz.

– Nyolcfős csoport öt órára – jegyezte meg Midge halkan. – Nagyon nézegetik magát.

Strike könnyedén ki is szúrta őket az útmutatás alapján. Egy nyolcszemélyes asztalnál ülő férfi és nő a székükön hátrafordulva figyelték. A nő, akinek ugyanolyan hosszú, vörösesszőke haja volt, mint Robinnak, testhez simuló, fekete ruhát viselt és tűsarkút, amelyet a sima, barna lábán egész a térdéig felkúszó szíjak tartottak. A férfin brokát szmoking volt és piperkőc, selyem nyaksál, kicsit ismerősnek is tűnt, bár hirtelenjében nem tudta hová tenni.

– Gondolja, hogy felismerték az újságból? – kérdezte Midge.

– Hát kurvára remélem, hogy nem – dörmögte Strike. – Mert akkor nézhetek új munka után.

A sajtóban leggyakrabban használt kép még a hadseregben készült róla, most pedig öregebb volt, a haja hosszabb, és jóval testesebb is lett. Amikor feltétlenül tanúskodnia kellett a bíróságon, mindig sűrű szakállal jelent meg, amelyet kényelmesen gyorsan meg tudott növeszteni, ha szükség volt rá.

Strike megkereste az őt figyelő pár tükörképét az oszlopon, és látta, hogy most már a fejüket összedugva beszélgetnek. A nő nagyon csinos volt, ráadásul úgy tűnt, semmilyen nyilvánvalóan látható beavatkozást nem végeztetett az arcán (ezzel kivételnek számított a helyiségben). A homlokán ráncok tűntek fel, ha felvonta a szemöldökét, az ajka sem volt természetellenesen vastag, és túl fiatal is volt (talán a harmincas évei közepén járhatott) az olyan plasztikai műtétekhez, amelyek eredményeképp az asztaluknál ülő legidősebb nő arca nyugtalanító módon valami műanyag álarcra kezdett emlékeztetni.

Strike és Midge szomszédságában egy pocakos orosz a Tannhäuser cselekményét mesélte éppen jóval fiatalabb partnerének.

– De Mezdrich újított – mondta éppen –, és ő előadásában van Jézus egy filmben, amiben van orgia Vénusz barlangjában…

– Hogy Jézus?

– Da, így hát egyház felháborodik, és Mezdrichet rúgják ki – fejezte be bánatosan az orosz, és az ajkához emelte a pezsgőspoharát. – Még tartja magát, de lesz rossz vége, figyelje meg!

– Láb megindult! – figyelmeztette Midge, mert az egész asztaltársasággal együtt a tinédzser is felállt. Pelyhesen lebegett körülötte a miniruháját díszítő strucctollszegély.

– Táncolni? – találgatta Midge.

Igaza lett. Tíz perccel később a két nyomozónak sikerült megfigyelőállást találnia az aprócska tánctér mellett egy benyílóban. Innen jól láthatták a célszemélyt tánc közben, bár a cipője sarka mintha kicsit túl magas lett volna ehhez. A tekintete most is folyton a bejárat felé tévedt.

– Vajon hogy tetszik Robinnak a síelés? – kiabálta Midge Strike-nak, amikor a helyiségben dübörögve felcsendült az „Uptown Funk”. – Volt egy haverom, na ő eltörte a kulcscsontját, amikor először síelni ment. Maga szokott?

– Nem – felelte Strike.

– Zermatt, az jó hely – tette hozzá hangosan Midge, meg még valamit, amit Strike már nem értett.

– Mit mondott? – kérdezett vissza.

– Azt mondtam, „vajon összeszedett-e valakit?” Ahhoz jó alkalom a szilvesz…

Láb most azt jelezte gesztikulálva a barátnőjének, hogy erre a számra inkább leül. Le is jött a táncparkettről, felkapta a kis retiküljét, és a tömegben megindult kifelé a helyiségből.

– A slozin majd megpróbál mobilozni – jósolta Midge, és már ment is utána.

Strike ott maradt a benyílóban, az alkoholmentes söre már megmelegedett a kezében. Csak egy óriási gipsz Bódhiszattva volt mellette. Körülötte becsípett emberek nyomorogtak a kanapékon, és a hangos zene miatt ordítva beszélgettek. Strike meglazította a nyakkendőjét, és kigombolta az inge legfelső gombját, ekkor látta meg, hogy a brokátszmokingos férfi közeledik felé, meg-megbotolva a lábak és táskák között. Most már rájött végre, honnan ismerős: Valentine Longcaster volt az, Charlotte egyik mostohatestvére.

– Rég láttalak! – kiabálta, amikor odaért.

– Ja – bólintott Strike, és megszorította a pasas kezét. – Mi a helyzet?

Valentine felnyúlt, és hátrasimította a szemébe lógó, izzadt haját. Rettentően ki voltak tágulva a pupillái.

– Egész jó – kiabált vissza a dübörgő basszuson át. – Nem panaszkodhatok. – Strike látott is valami fehér pormaradványt az egyik orrlyukában. – Dolgozol vagy szórakozol most itt?

– Szórakozom – hazudta Strike.

Valentine valami érthetetlent kiabált, amiből Strike mégis ki tudta venni Jago Ross, Charlotte férje nevét.

– Hogy mi? – ordított vissza mosolytalanul.

– Azt mondtam, Jago rád akar hivatkozni a válásnál!

– Nem lesz könnyű dolga – felelte Strike szintén ordítva. – Évek óta nem láttam a feleségét.

– Hát Jago nem ezt mondja – kiabált Valentine. – Talált egy meztelen képet, a régi telefonján, amit neked küldött!

Bassza meg!

Valentine a Bódhiszattvának támaszkodva igyekezett visszanyerni az egyensúlyát. A vörösesszőke hajú nő, aki az asztaluknál ült, most a táncparkettről figyelte Strike-ot.

– Ő ott Madeline – üvöltött Strike fülébe Valentine, amikor látta, hová néz. – Azt mondja, szexi vagy.

Azzal magas hangon felnevetett. Strike némán kortyolt egyet a söréből. Végül a fiatalember, úgy tűnt, felfogta, hogy semmi értelme a közelében maradnia, így ellökte magát a szobortól, tréfásan szalutált, és eltántorgott. Láb épp ekkor jelent meg ismét a táncparkett szélén, és strucctollasan, láthatóan lelombozva le is rogyott rögtön egy bársonypuffra.

– A női mosdóban volt – jelentette Midge, amikor néhány perc múlva ő is megérkezett. – De szerintem ott se volt térerő.

– Remek – felelte kurtán Strike.

– Gondolja, hogy a pasas azt mondta neki, majd jön?

– Úgy néz ki.

Strike ivott még egy korty meleg sört, majd hangosan megkérdezte:

– És akkor hányan vannak Robinék ezen a síelésen?

– Asszem, csak hatan – kiabált vissza Midge. – Két pár meg egy facér pasas.

– Á – bólintott Strike, mintha ez csak valami jelentéktelen részlet lenne.

– Már próbálták ezzel a pasassal összehozni – folytatta Midge. – Mesélte is, karácsony előtt… Balto Ashe, úgy hívják. – És várakozón nézett Strike-ra. – Érti? Balt Ashe? Baltás!

– Hű – felelte Strike erőltetett mosollyal.

– Haha, hát ja. Mégis miért nem mondják ki hangosan a szülők, mielőtt nevet adnak a gyereknek? – ordított a fülébe Midge.

Strike bólintott, és közben a tinilányt figyelte. Az épp az orrát törölgette a keze fejével.

Háromnegyed tizenkettő volt. Ha szerencséjük van, gondolta Strike, amint elüti az óra az éjfélt, a barátnő családja összeszedi a célszemélyüket, és szépen hazaviszik magukhoz Chelsea-be. Közben megjött a barátnő is, és visszarángatta Lábat a táncparkettre.

Éjfél előtt tíz perccel Láb megint eltűnt a női mosdó irányában, Midge pedig utána. Strike-nak már fájt az amputált lába csonkja, szeretett volna már leülni, így nem maradt más választása, mint nekidőlni a hatalmas Bódhiszattvának, mert a legtöbb üres széken táskák és levetett zakók hevertek, és ő nem akart elkezdeni pakolni. A sörösüveg már üres volt a kezében.

– Maga nem csípi a szilvesztert, vagy mi? – kérdezte mellette egy londoni munkásosztálybeli kiejtésű hang.

A vörösesszőke hajú nő volt az, immár a tánctól kipirulva és kócos hajjal. Strike nem is vette észre, hogy odajött, akkora felfordulást okozott előtte a székeknél, hogy most majdnem mindenki felállt, és próbált a túl szűkös tánctérre benyomulni. Az éjfél közeledtével egyre magasabbra hágott az izgalom.

– Nem nagy kedvencem – kiabált vissza a nőnek.

Rendkívül csinos nő volt, és határozottan be volt szíva, bár teljesen érthetően beszélt. Karcsú nyakán több arany nyaklánc lógott, a mellén feszült a pánt nélküli ruha, és a kezében tartott félig üres pezsgőspohár is veszélyesen imbolygott, félő volt, hogy kiborul.

– Nekem sem, legalábbis idén – ordította Strike fülébe. A nyomozó örömmel hallotta az East End-i kiejtést a sok arisztokrata között. – Maga Cormoran Strike, ugye? Valentine mondta.

– Így van – bólintott Strike. – Maga pedig…?

– Madeline Courson-Miles. De ma este nem nyomoz, vagy igen?

– Nem – hazudta ismét Strike, de ettől a nőtől egyáltalán nem akart olyan nagyon megszabadulni, mint Valentine-tól. – És idén miért nem a kedvence a szilveszter?

– Gigi Cazenove miatt.

– Tessék?

– Gigi Cazenove miatt – ismételte meg Madeline hangosabban, közel hajolva. A lehelete csiklandozta Strike fülét. – Az énekesnő, tudja? Ügyfelem volt. – Strike értetlen tekintete láttán végül kibökte: – Ma reggel találtak rá, felakasztotta magát.

– A mindenit – nézett nagyot Strike.

– Ja – mondta Madeline. – Csak huszonhárom éves volt!

Komor képpel ivott egy kortyot a pezsgőjéből, aztán megint Strike füléhez hajolt:

– Még sosem találkoztam magánnyomozóval! – kiabálta.

– Legalábbis nem tud róla – felelte Strike, mire a nő elnevette magát. – Mivel foglalkozik?

– Ékszerész vagyok – kiabált vissza Madeline, és a kis mosolyából Strike megértette, hogy a legtöbben felismerték volna a nevét.

A táncparketten most már rengeteg forró test zsúfolódott össze. Sokan csillámos papírkalapokat viseltek. Strike látta a pocakos oroszt is, aki a Tannhäuserről mesélt, szakadt róla a víz, ahogy rossz ritmusban ugrált a Clean Bandits „Rather Be” című dalára.

Strike gondolatai hirtelen Robin felé szálltak, valahol az Alpok között. Talán becsípett a forralt borból, és a frissen elvált pasassal táncol, akivel úgy össze akarták ismertetni a barátai. Eszébe jutott, milyen arcot vágott, amikor megpróbálta megcsókolni.

It’s easy being with you, énekelte Jess Glynne.

Sacred simplicity,

As long as we’re together,

There’s no place I’d rather be…{1}

– Még egy perc 2015-ig, hölgyeim és uraim! – ordított fel a DJ, Madeline Courson-Miles pedig felpillantott Strike-ra, felhörpintette a maradék pezsgőjét, és odahajolt, hogy mondjon neki valamit:

– Az a magas, szmokingos nő a barátnője?

– Nem, csak barát – felelte Strike. – Ma mindketten facérok vagyunk.

– Akkor őt nem zavarná, ha éjfélkor magát csókolnám meg?

Strike lenézett a kedves, hívogató arcra, a meleg, gesztenyebarna szempárra, a csupasz vállára hulló hajára.

– Őt aztán nem – felelte kis félmosollyal.

– De magát igen?

– Felkészülni! – üvöltött fel a DJ.

– Férjnél van? – kérdezte Strike.

– Elváltam – válaszolt Madeline.

– Van valakije?

– Nincs.

– Tíz…

– Hát ebben az esetben… – mondta Cormoran Strike, és letette a kezéből az üres sörösüveget.

– Nyolc…

Madeline lehajolt, hogy egy közeli asztalra tegye a pezsgőspoharát, de elvétette a szélét. A pohár leesett a szőnyeggel borított padlóra. Madeline vállat vont, és felegyenesedett.

– Hat… öt…

Két karját Strike nyaka köré fonta, az meg a derekát ölelte át. Madeline vékonyabb volt Robinnál, a szűk ruhán át kitapinthatta a bordáit is. Balzsamként hatott rá a vágy a nő szemében. Szilveszter este van! Picsába mindennel.

– Három… kettő… egy…

Madeline hozzásimult, a keze már Strike hajába túrt, a nyelve a szájában. Körülöttük sikítozás, taps hangzott fel. Nem is engedték el egymást, míg fel nem hangzott harsányan az Auld Lang Syne első sora. Strike körbepillantott. Se Lábat, se Midge-et nem látta sehol.

– Hamarosan mennem kell majd – kiabálta Madeline-nek. – De elkérhetem a számát?

– Adja csak ide a telefonját!

Madeline beleírta a számot, és a kezébe nyomta a telefont. Majd rákacsintott, sarkon fordult, elsétált, és eltűnt a tömegben.

Midge még egy negyedóráig nem jött vissza. Láb is visszatért a barátnője családjához, az arcán lefolyt szemfesték.

– Csak ment, és próbált térerőt találni valahol, de nem sikerült – kiabálta Strike fülébe Midge. – Úgyhogy visszabújt a sloziba, és kisírta magát.

– Szar ügy – felelte Strike.

– Maga rúzsos? – nézegette Midge a főnökét.

Strike a keze fejével megtörölte a száját.

– Összefutottam anyám egy régi barátnőjével – mondta. – Na, hát boldog 2015-öt!

– Magának is! – nyújtott kezet Midge. Strike megszorította. Midge szétnézett az ünneplő tömegen: a fejük fölött léggömböket dobáltak ide-oda, mindenhonnan ömlött rájuk a konfetti. – Eddig még sosem töltöttem az éjfélt egy vécében – jegyezte meg Strike-nak. – Remélem, ez nem valami jel.