A csütörtöki nyomozóklub

7.

7.Matthew Mackie atya éppen akkor csusszan be a hall végébe, amikor egy nagydarab fickó West Ham-es felsőben Tony Blairről kiabál valamit. Jó sokan eljöttek, ahogy remélte. Jó jel, ezek szerint sokan ellenzik a Woodlands átalakítását. Bexhillből idejövet nem volt büfékocsi a vonaton, úgyhogy örömmel fedezi fel az aprósüteményeket a sarokban.

Felmarkol belőle, amíg senki se néz oda, aztán leül egy kék színű műanyag székre a hátsó sorban, és elhelyezkedik rajta. A szűk futballmezes pasas kezd kifogyni a szuflából, és amikor visszaül a székére, kezek lendülnek a magasba. Remélhetőleg feleslegesen fáradt ide, de jobb félni, mint megijedni. Mackie atya tisztában van vele, hogy ideges. Megigazítja a papi gallérját, kezével végigsimít dús, hófehér hajkoronáján, és előhalász a zsebéből egy vajas kekszet. Ha senki sem hozza szóba a temetőt, talán neki kellene megtennie. Csak bátran. Nem szabad elfelejtenie, hogy feladata van.

Milyen különös itt lenni ebben a teremben! Mackie atya megborzong. Biztos csak a hideg.