– Nem tudom.
– Még! – hörögte. – Nézni akarlak!
Daphne nem volt egészen biztos benne, mit tegyen, így csak hagyta, hogy ösztöne vezesse. Hátát ívbe feszítve, mellét büszkén előrenyomva csípőjével lassan, erősen körzött. Kebleit tenyerébe vette, lágyan simogatta, ujjai közt sodorta bimbóit, csak Simon arcát nézve.
A férfi csípője gyors, tomboló mozgásba kezdett, nagy kezével vadul markolta a lepedőt. És Daphne érezte, hogy már majdnem elért a csúcsra. Mindig úgy csinálta, hogy ő kielégüljön, mielőtt ugyanezt a gyönyört megengedte magának, de ezúttal nem így lesz. Simon fog édes-görcsösen lüktetni előbb. Daphne is közel volt, de nem olyan közel, mint férje.
– Ó, Jézus! – fakadt ki hirtelen a nyers, elemi, vágyódó férfihang. – Mindjárt… Nem… – szeme furcsa, vágyódó nézéssel tapadt rá, has
