– Ezért mentél el?
Simon bólintott.
– Nem azért… amit tettem?
Rezzenéstelenül nézte feleségét.
– Nem tetszett, amit tettél.
– De nem azért mentél el? – tette fel a kérdést kitartóan.
Pillanatnyi csend után azt felelte: – Nem azért mentem el.
Daphne újra a melléhez ölelte térdét, Simon szavait fontolgatta. Egész idő alatt úgy gondolta, Simon azért hagyta el, mert gyűlöli őt, utálja, amit tett, de az igazság az, hogy csak és kizárólag magát utálta.
– Tudod, nem gondoltam, hogy kevesebb vagy rosszabb ember lennél akkor sem, amikor dadogtál – mondta halkan, szelíden.
– De én igen.
Daphne lassan bólintott. Persze, hogy így érez. Simon büszke és makacs férfi és az előkelő Társaság egy emberként néz fel rá. A férfiak a kegyeit keresték, a nők vadul flörtöltek vele. És közben mindig rett
