Aztán ajkához vonta ajkát, és olyan édes ártatlansággal csókolta, ami fellobbantotta Simon szenvedélyét.
– Ha még egyszer, ha csak egyszer is bántalak – mondta hevesen, Daphne ajka szélére rebbenve –, kérlek, ölj meg!
– Soha – felelte mosolyogva.
Simon ajka arra az érzékeny pontra mozdult, ahol az asszony álla és a fülcimpa találkozott.
– Aztán csonkíts meg – mormogta. – Csavard ki a karomat, ficamítsd ki a bokámat.
– Ne butáskodj! – mondta, férje állát érintve, visszafordítva fejét maga felé. – Nem fogsz többé megbántani.
Simont elárasztotta az asszony iránt érzett szerelem. Betöltötte mellkasát, megremegett az ujja, levegőt sem kapott az izgalomtól. Csak suttogni tudott: – Néha… annyira szeretlek, hogy magam is megrémülök tőle. Ugye tudod, ha tehetném, az egész világot a lábad elé
