– A részletek nem fontosak, Daphne – felelte halkan, békítőn, csak árnyalatnyit leereszkedőn. Daphne érezte, hogy valami feltörni készül benne.
– Menj ki innen! – parancsolta.
Simonnak tátva maradt a szája a döbbenettől.
– Ez az én hálószobám, Daphne!
– Akkor én megyek ki – azzal lepedőt tekerve maga köré, elindult.
Simon egy szívdobbanásnyi idő múlva a nyomában volt.
– Ki ne merj menni ebből a szobából! – sziszegte.
– Hazudtál nekem.
– Soha…
– Hazudtál nekem – sikoltotta. – Hazudtál nekem, és ezt sosem bocsátom meg neked!
– Daphne!
– Kihasználtad a tudatlanságomat – hitetlenkedő sóhaj szakadt ki ajkán, olyan, ami az ember torka mélyéből tör elő, mielőtt döbbenten elhallgat. – Annyira tetszett neked, hogy semmit nem tudok a házassági kapcsolatról!
– Úgy hívják, szeretkezés, Dap
