– Jaj! Nem baj, ha így jövök be? Elfelejtettem áthozni a szobámból a pici hálóingemet.
Nem feleltem, hadd higgye azt, hogy alszom már, s jó erősen behunytam a szememet. Ilonka a hallgatásomat beleegyezésnek tekintve, nagy dérrel-dúrral föltépte a fürdőszoba ajtaját, s már hallottam is, ahogy meztelen talpával tappog a szőnyegen az ágyam felé. Hogy van egy másik ágy is a szobában, nem zavarta.
– Úgyis tudom, hogy nem alszol – mondta, s meggyújtotta a kislámpát az ágyam melletti asztalkán. Ekkor tettem még egy utolsó, erőtlen kísérletet, hogy a kérlelhetetlenül közelgő örömöket elhessegessem az ágyamtól.
– Fáradt vagyok – mondtam. – És nagyon sokat ittam.
– Ismerjük a bajt – csivitelte Ilonka. – De segíteni is tudunk rajta.
Ezután a térdem fölött lovagló ülésben rátelepedett a paplanra,
