Az ebédet említésre méltó incidens nélkül fogyasztottuk el, jóllehet a nagy, nyitott kérdés továbbra is ott lebegett az illatok között, Kálmánka sanda pillantásaiban és a rendőrkapitány csámcsogásában. Néha odapillantottam a falu jegyzőjére, de ő a négyszemközti beszélgetésünk óta feltűnően zárkózott és hallgatag lett. Lassan eldőlt, hogy jellemtelen leszek. A hitványság, úgy látszik, természetesebb állapot, mint a hősiesség.
– Gondolkoztam a dolgon – mondtam. – Azt hiszem, tehetnék valamit az ügy érdekében.
Legyőzetésem nem keltett olyan frenetikus sikert, amilyenre számítottam. Doktor Dömötörnek az arcizma sem rándult, mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam. S a többiek is csak elismerő biccentéssel nyugtázták bejelentésemet. Alighanem kezdettől fogva biztosak voltak abban, hogy a
