– Kitette Egon szűrét – mondta például.
Aztán olvasott tovább. Szegény Egon, gondoltam először. De hát miért lenne szegény? Ismerve Andreának az igazmondással kapcsolatos nehézségeit és deficitjét, inkább fordítva történhetett a dolog: Egon tehette ki az ő szűrét.
– Már nem vár az élettől semmit – szólalt meg újra néhány perccel később Lívia, s továbbra is tartózkodott mindennemű kommentártól.
Ha így van, gondoltam, akkor minek zaklat a leveleivel? Aki az élettől semmit nem vár, az ne küldözgessen leveleket a volt szeretőinek. Elképzeltem Andreát, amint roskatagon ül egy elsötétített szobában, és semmit nem vár. Valahonnan a távolból a lélekharang szól, és egy fekete macska oson el az ablaka alatt. Andreát legfőképpen az bosszantja, hogy senki sem látja, mennyire szenved.
– Káposztát v
