Néhány nappal később Egon visszautazott Németországba. Az elutazása előtti estén megint együtt vacsoráztunk, majd hármasban fölmentünk a lakásomra, hogy igyunk még egyet a búcsúzásra. Több pohár konyakot is megittunk. Mindenki elengedte magát, leginkább azonban Andrea. Egyszer csak győzködni kezdett, hogy hagyjam itt ezt az országot, és költözzek Németországba. Én emlékeztettem rá néhányszor, hogy a történész diplomámmal odakint kitörölhetem a fenekemet. Andrea azonban erősködött, hogy talál a számomra állást, sokkal jövedelmezőbbet az itteni egyetemi állásomnál. Ott is elsősorban minden a jó összeköttetéseken múlik. Hamarosan Egon is bekapcsolódott a megdolgozásomba. Vállvetve küzdöttek a lelki üdvömért, s én akkor gyanakodni kezdtem, hogy ezek ketten mindezt jó előre megbeszélték már egy
