– Utazzunk el – mondta a lánynak a villamosmegállóban. – De még ma este. Nem szeretem ezt a várost. És a forradalmakat sem szeretem.
– Jó – mondta Ingrid. – Tegyünk hát úgy, hogy mostantól fogva szabadok vagyunk.
(AZ ÜGYNÖK ÉS A BORKERESKEDŐ) – Egyszer, még a komor hetvenes években, Richard Wagner szuperügynök azt a feladatot kapta, hogy tartóztasson le egy borkereskedő szőlősgazdát, aki vizezett bort küldött valamilyen szovjet küldöttség tiszteletére rendezett fogadásra. Az ügynök szerette a jó bort, s utálta a pancserokat. Dúlt-fúlt mérgében, amikor az Iroda udvarán beszállt szolgálati kocsijába. A borkereskedő az ország keleti végében lakott. Az ügynök haragja a hosszú út alatt sem csillapodott. Az országot úgy ismerte már, mint a tenyerét, és bekötött szemmel is eltalált volna akárme
