Az Egységközpont épülete, ez a fehér betonból és acélból épült impozáns monstrum tulajdonképpen Genf egész üzleti negyedét elfoglalta. Végtelen ablaksorok csillogtak a késő délutáni napfényben; minden oldalról gyepek és bokrok vették körül a létesítményt; szürke ruhás férfiak és nők siettek fel a márványlépcsőn és be az ajtón.
Jason Dill autója megállt az őrzött igazgatói bejárat előtt. Gyorsan kiszállt, és tartotta az ajtót.
– Gyere csak.
Marion Fields egy pillanatig az autóban maradt, nem akaródzott kiszállnia. A bőrülésen biztonságban érezte magát, és ahogy nézte a járdán álló férfit, igyekezett legyőzni a félelmét. A férfi mosolygott, de ő nem hitt ennek a mosolynak; túl sokszor látta a köztévében. Túlságosan része volt annak a világnak, amiről azt tanították neki, hogy ne bízzon be
