Éjszakai munka

MÁSODIK FEJEZET-1

Harry soha nem kételkedett a nagynénje húga iránti szeretetében. Az asszony múltjába beletartoztak a vándormutatványosok, a kommunák és gyülekezetek. Körbejárta az országot, dolgozott – rövid ideig – vegasi táncosnőként, előadóművészként, bűvészasszisztensként és pincérnőként egy kamionospihenőben, ahol megismerkedett azzal a férfival, akit első volt férjeként emlegetett.

De Mags egy évtizedre elfojtotta vándorlási vágyát, hogy kishúga mellett maradhasson. Házakat, lakásokat és irodaházakat takarított, és még a jó időkben is ritkán töltött néhány napnál többet távol a saját dolgaival törődve.

A rossz időkben ő volt szikla… színes, de szilárd szikla. Sohasem hagyta ki az orvosi vizsgálatot vagy a kemoterápiás napot. Amikor Dana túl gyenge volt ahhoz, hogy ellássa magát, Mags fürdette, öltöztette, nem hagyva, hogy Harry segítsen.

– Egy fiú nem fürdetheti az anyját – jelentette ki. – Akkor nem, ha az anyjának van egy nővére.

De Harry akkor értette meg, milyen mély ez a szeretet, amikor a rák harmadszorra is elvitte az édesanyja haját.

Danával együtt készítették a vacsorát. Anyjának jó napja volt, egy jó erős napja. Harry talán aggódott a szeme alatt ülő sötét karikák miatt, vagy amiatt, hogy milyen soványnak érezte, amikor megölelte, mintha csak bőrrel bevont csontokat szorítana magához, de a színe jó volt, a karikák fölött ragyogott a szeme, és boldog volt a tekintete.

Befejezte a házi feladatát, és úgy volt, hogy nyolc körül Mags is átjön. Aggodalom nélkül elmehetett, hogy lógjon egy kicsit Will-lel. Utána várt rá még egy feltérképezésre váró ház, mielőtt hazajön.

Így aztán a jó nap furcsa és elképesztő fordulatot vett, amikor Mags két órával korábban sétált be.

A nő, aki imádta őrült színekre festeni hullámainak tömegét, aki gyakran font bele gyöngyöket és tollakat, kopasz volt, és csupasz fejbőrét csillámok borították.

Dana kezéből kiesett a kanál, és a padlóra csattant.

– Ó, istenem, Mags! Mit tettél?

– Nem akármilyen látvány, igaz? – pózolt Mags egyik kezét a csípőjén, a másikat a füle mögött tartva. – Szerintem a csillámok teszik. Szivárványos csillámot használtam a meleg és leszbikus barátaim, ellenségeim és idegenek előtt tisztelgésként, ami megduplázza a hatást.

– A hajad, a gyönyörű hajad.

– Odaadományoztam… újabb jó pont. Hagyd ezt abba! – szegezte Danára az ujját, amikor húga sírva fakadt. – Mi a vacsora?

– Mags, Mags, nem kellett volna…

– Nincs olyan átkozott dolog, amit meg kell tennem. Szabad szellem vagyok, és azt csinálok, amit akarok, amikor akarom. – Miközben beszélt, átment a konyhába, és beleszagolt a serpenyőbe. – Jó illata van.

– Csirke van benne. Te vegetáriánus vagy…

– Ma nem. Ma kopasz húsevő vagyok, úgyhogy jobb, ha jut nekem is.

– Van elég. – Mivel Harry félt, hogy ő is sírva fakad, levette a serpenyőt a tűzről, mielőtt leégett volna, aztán átkarolta és magához ölelte mindkét nőt. – Mindig lesz elég.

Vacsora után, amikor Mags belerángatta az anyját a Scrabble sajátos formájába – a legjobb kitalált szavakért bónuszpont járt –, Harry a fürdőszobai tükörben tanulmányozta magát.

Szerette a haját. Valójában addig halogatta a hajvágást, ameddig csak tudta, mert mindig rövidebbre vágták, mint amennyire szerette.

És nagyon tetszett neki, ahogy Nita játszott vele.

De megértette, hogy amit Mags tett, az a szeretet, a támogatás és a pokolba is, a szolidaritás gesztusa volt.

Ezért felvette a villanyborotváját… nem bízott magában annyira, hogy pengét emeljen az arcára. Nagyokat lélegzett egészen addig, amíg inkább elszántságot, mint félelmet nem látott a rá visszanéző szempárban.

Miután megtette az első hosszú vágást – majdnem egyenesen középen –, és a dús hullámok leestek, előre kellett hajolnia, és a pipereasztalba kapaszkodnia.

A lába megroggyant, a gyomra görcsbe rándult, és egyszerűen elállt a lélegzete.

– Szent szar! – Kényszerítette magát, hogy újra a tükörbe nézzen, és látta, ahogy a szeme kidülled. – Szent szar. Nincs visszaút. Essünk túl rajta.

A második vágás ugyanezt a reakciót váltotta ki, de a következőre, majd az utána jövőnél már stabilabban tartotta magát.

A borotva nem volt a legjobb, és arra gondolt, hogy valószínűleg a felére csökkentette a várható élettartamát.

A fejbőre borostás maradt, de úgy vélte, hogy csak a gondolat számít.

Igazán… furcsán fest, állapította meg. Egyáltalán nem hasonlít önmagára. Felmerült benne, hogy az éjszakai munkákhoz sísapkát kell viselnie, de végiggondolta a radikálisabb külső változtatások lehetőségeit, és azt, hogy ezek miként bővíthetnék a trükktárát.

Feltakarította a rendetlenséget, majd újra megnézte magát. És rájött még valamire.

Arra, hogyan érezhette magát az anyja, amikor a tükörbe nézett. Neki nem volt választása, amikor kihullott a haja. A rák és a kezelések elvették tőle a választási lehetőséget.

Amikor belenézett a tükörbe, a veszteséget látta, a választás lehetőségének hiányát, és valakit, aki nem egészen úgy nézett ki, mint ő.

– Egy másik ok, amiért Mags ezt tette – motyogta. – Hogy érezze, lássa és tudja, hogy anya mit csinál.

Beosont a hálószobájába, átvette az ingét. Aztán felpróbálta a szemüveget – dioptria nélküli lencséset –, amelyet néha feltett, hogy a külsejét megváltoztassa. Napszemüvegre váltott.

Hunyorított, és elképzelte magát az ajka alatt kis foltszakállal vagy kecskeszakállasnak. Talán a saját hajából és valamilyen anyagból, amit az iskolában a színházi szakkörön használtak a színdarabokhoz, tudna valamiféle arcszőrzetet készíteni.

A lehetséges mellékhatásokra gondolva elégedetten elrakta a zsáknyi hajat, és felkapott egy baseballsapkát.

Amikor kilépett a szobából, a nővérek teljesen belemélyedtek a játékba.

– Ökörbömbölés? Ugyan már, Mags.

– Egy székrekedéses ökör vagy a vajúdó nőstény ökör panaszos kiáltása. – Mags elmosolyodott, megrebegtette a szemét, miközben Dana a sajátját forgatta. – Tizenkét betűs bónusz, duplán számít, plusz a bónusz-bónusz. Szétrúgom a segged, Dane.

– Igen, nos, ezt még felül tudom múlni. Tudom überelni. Várj egy kicsit.

Harry hátrahúzódva nézte, ahogy anyja átrendezi a betűit, és érezte, hogy a kettejük iránti szeretet úgy átjárja, ahogy a langy szellő.

– Lássuk csak, felhasználom a székrekedéses ökör k-ját, és abból lesz a k-e-l-e-k-ó-t-y-a-g-o-s. Kelekótyagos, két kopasz nő, aki olcsó bort iszik és szavakat kreál a szókirakóhoz.

Dana felvette a poharát.

– Most ki rúgja szét kinek a seggét?

– Fiatal még az éjszaka.

– Itt hagylak benneteket, kelekótyagosokat, és elmegyek Will-lel lógni.

– Érezd jól magad, kicsim, és…

Dana szava elakadt, ahogy megfordult. Mindkét kezét a szájára csapta, miközben a szeme megtelt könnyel.

– Harry. Ó, Harry!

– Mi van? – Lenézett, mosolygott. – Hú. Azt hittem, elfelejtettem felhúzni a sliccemet.

– Nem hiszem el, hogy… még csecsemőként sem voltál kopasz. Olyan volt, mint egy hajas baba, amikor kibújt. Emlékszel, Mags?

– Igen, emlékszem. Kérsz csillámot, haver? Van bőven.

– Kihagyom, kösz.

– Ó, istenem, nézzenek oda. – Patakzottak a könnyei, miközben Dana nevetni kezdett. – Nézzenek csak oda! – Megfogta Mags kezét, és a fia kezéért nyúlt. – Én vagyok a legszerencsésebb nő a világon.

Nita sírt, és nem a kedves, támogató módon.

– Hogy tehetted ezt! Még csak meg sem beszélted velem.

– Az én hajam. Vagyis csak volt.

A lány szemében megvillanó fény arra figyelmeztette Harryt, hogy igazi veszekedés készül.

– Te hogy éreznéd magad, ha levágnám a hajam, vagy kékre festeném, mint valami dilinyós alak?

– A te hajad.

– Ó, könnyű neked ezt mondani, mert tudod, hogy soha nem tennék ilyesmit.

– Nem érdekel a hajad. Engem te érdekelsz. És az anyámért tettem.

A lány nagy, jól hallható lélegzetet vett, amit olyankor szokott, amikor úgy vélte, kettejük közül ő a józanul gondolkodó, és a fiú elcseszte. Harry az elmúlt nyolc hónap alatt megtanulta, hogy Nita mércéjével mérve sok mindent elszúrt.

– Sajnálom az anyukádat, tudod, hogy sajnálom. Szörnyű, amin most keresztülmegy. Gyűlölöm, ami vele történik. És megértem, hogy segítened kell neki a munkában, és ott kell lenned mellette, ezért nem tudunk sok időt együtt tölteni, vagy annyiszor szórakozni menni, mint más párok.

– De.

Harry tudta, hogy mindig van egy de, amikor a lány előveszi a Józanul Gondolkodó Nitát.

– De ez a végzős évünk, és a bál a jövő héten lesz. A jövő héten, Harry! A hajad nem fog visszanőni egy hét alatt. Hogy menjünk el az utolsó bulinkra, miközben úgy nézel ki, mint egy torzszülött?

Harryben valami elpattant. Nem is tudta, hogy egyetlen pillanat alatt ki lehet szeretni valakiből.

– Az anyám haja kihullott. Ez a harmadik alkalom, hogy megtörtént. Gondolom, akkor ő már háromszoros torzszülött.

– Tudod, hogy nem úgy értettem, és ez egy hülyeség. Az anyád… ő áldozat. Te pedig szándékosan csináltad, és még csak meg sem kérdeztél előtte.

Azt sem tudta, hogy amikor a szerelem véget ér, ilyen hidegnek érzi magát.

– Az anyám senkinek sem áldozata. Ő egy kibaszott harcos. És nem kell megkérdeznem sem téged, sem bárki mást, hogy mit teszek érte. És ez? – mutatott a fejére. – Ezt addig nem növesztem vissza, amíg az övé vissza nem nő. Mivel ettől torzszülött leszek, és te nem akarsz egy ilyennel együtt mutatkozni, végeztünk.

A lány szeme egy pillanatra elkerekedett a döbbenettől, majd megtelt könnyel.

– Te most szakítasz velem? Leborotválod a hajad, és szakítasz velem, pont a szalagavató előtt? Ezt nem teheted!

– Annak, hogy leborotváltam a hajam, semmi köze hozzád, és világossá tetted, hogy ilyen körülmények közt nem akarsz velem jönni.

– Már megvan a ruhám!

– Akkor viseld, vagy ne viseld. Nem az én gondom.

– Nem teheted meg csak úgy… Hiszen már szexelünk.

– Többé már nem.

Harry faképnél hagyta a lányt, és egyszerre érezte magát hidegnek és szabadnak. Úgy döntött, az, hogy Willhez menet beugrott hozzá, megnyitotta a világát.

Minden rendben ment, amikor az édesanyja tünetmentes volt. De amikor a rák visszatért, kezdett elromlani a kapcsolatuk, mert nem tudta olyan gyakran szórakozni vinni Nitát, vagy nem tudott annyi figyelmet szentelni neki, amennyit a lány szeretett volna.

Nita mindig finoman fogalmazott, gondolta Harry, épp csak annyira, hogy bűntudatot érezzen és őrlődjön.

Nos, ennek vége.

Talán hiányozni fog a barátnője, és az pokoli biztos, hogy a szex is hiányozni fog… már amikor össze tudták hozni. De bőven van mivel kitöltenie az idejét. A suli – és még mindig reménykedett abban, hogy ösztöndíjat kap a Northwesternre –, a barátok, a munka, az anyja, az éjszakai munkája.

Zsebre dugott kézzel, lehajtott fejjel, rosszkedvűen baktatott Willhez. Bekopogott a derűs fehér bungaló ajtaján.

Will apja nyitott ajtót, csak állt Bears melegítőjében, és oldalra biccentette a fejét.

Aztán lekapta Harry sapkáját, és elvigyorodott.

– Haver! – mondta, és végigsimított a borostáján. – Simává tehetem, ha akarod.

– Tényleg?

Will apja végigsimított saját sima koponyáján.

– Megvan hozzá a tehetségem. – Aztán Harry vállára tette a kezét, és a tekintete kissé elhomályosult. – Belevaló fickó vagy, Harry Booth. Vonszold csak be a sovány, fehér seggedet.

A csípős, színes ősz élesen átváltott a tél szürkeségébe és fehérségébe. És a tél keményen lesújtott, jeges leheletével befújta a várost, mintha elszánta volna magát, hogy megfagyasztja.

Az új kazán megtette, ami tőle telt, de az elöregedett bojler egy mínusz nyolc fokban virradó februári reggelen felmondta a szolgálatot.

Harrynek volt elég pénze egy új készülékre, bár hazudnia kellett az anyjának, hogy a készüléket és a munkadíjat is olcsóbban megszámították. Nem ez volt az első hazugság azon a télen, és nem is az utolsó.

Azt mondta magának, hogy az anyja jobban néz ki, és amint túljutnak a télen, amint újra kimozdulhat, újra sétálhat a friss levegőn, teljesen rendbe fog jönni.

A Northwestern levele, hogy Harryt felvették és megkapta az ösztöndíjat, felvidította. Boldogan lapozgatta az egyetemi brosúrákat, látogatta a honlapjukat, és egész estéket töltött azzal, hogy listákat készítsen arról, amire szerinte a fiának szüksége lesz a kollégiumi szobájában.

De Harry mindent kiszámolt.

– Az első évben ingázni fogok. Itthon fogok lakni. Ingyen szállás és mosodai szolgáltatás.

– Szeretném, ha teljes lenne az élmény. Te vagy az első a családunkban, aki egyetemre megy. Méghozzá milyen jó egyetemre. Azt akarom, hogy…

– Bőven kijut majd az élményekből… és nem kell valaki olyannal egy szobában aludnom, akit nem ismerek. Miután mindent megnéztem, barátokat szereztem, vagy ilyesmi, gondolkodhatok azon, hogy jövőre a koleszban lakjak.

– De lemaradsz majd az összes programról, a bulikról.

– Azt akarod, hogy részeges egyetemi bulikra járjak?

Dana kicsit elmosolyodott.

– Olyasmi. Azt akarom, hogy legyen életed.

– Van életem.

– És túl sokat töltesz belőle velem. Tudom, hogy többe kerül kollégiumban lakni, és az ösztöndíj nem fedez mindent, de felvehetünk diákhitelt.

– Jövőre.

Az asszony hátradőlt.

– Utánanéztem, hogy felvehetnék-e második jelzálogkölcsönt.

– Nem!

Erre Dana összefonta a karját vékony mellkasán.

– Harrison Silas Booth. Ki itt a főnök?