Most éppen Sydney botanikus kertjeiben kellett volna kéz a kézben sétálnunk vagy megmászni a híres Harbour Bridge-et, esetleg a vízparton koktélt iszogatni az ikonikus operaház mellett. A nászutunk első pár napjában az összes kötelező turistalátnivaló szerepelt.
Ehelyett itt álltam az irodám épülete előtt, és próbáltam összeszedni a bátorságom, hogy belépjek az ajtón. Ugyanarra a helyre parkoltam le, amelyért Finn és én az első találkozásunk alkalmával versengtünk. Furcsa volt, hogy üresen állt, miközben tömve volt a parkoló. Nem tartottam babonásnak magam, soha nem is voltam az, ezt most mégis jelnek tekintettem.
Apa megdöbbent, amikor megkérdezte, mit fogok ma csinálni, és azt válaszoltam:
– Bemegyek az irodába.
– Dolgozni? – kérdezte hitetlenkedve. – De még majdnem három heted van h
