Benyúlsz a bugyim szegélye alá, én pedig felemelem a csípőmet, majd a mennyezet felé nyújtom a lábam.
– Ezekről a hosszú lábakról álmodom. – A térdemre nyomod az ajkaidat, majd végignyalod a térhajlatomat, amibe beleborzongok. – És erről a szeplőről, pont itt. Minden porcikádról álmodom.
Lehúzod a bugyimat a lábamról, majd a kanapé háttámlájára veted a többi ruhánk mellé.
– Mindjárt kiugrik a szívem – mondod, miközben a szemedben megcsillan a kandallóból visszaverődő láng fénye.
– Az enyém is.
Végigsimítasz a mellemtől a csípőm külső ívéig. Megremegek és felkacagok, ahogy csiklandoz ez a röpke érintés.
Mosolyra görbül a szád. Az öröm olyan egyszerű kifejezése, mégis megszakad a szívem a látványtól.
– Mellettem biztonságban vagy – mormolod, és a mellemre hajtod a fejed.
Friss könnye
