Negyvenkettedik fejezetPárizs
1942. tél
Már majdnem elaludt, amikor megszólalnak a szirénák. Coco felriad, felül, megragadja és a vállára húzza az ágytakarót. Mire Alyce besiet a kis alvókamrájából, Coco a hálószoba közepén áll a hálóingében.
– Légitámadás. – Körbeveszi őket az éles szirénázás, majd belesüketülnek. Alyce a szekrényhez szalad, kihúz egy ruhát – egy olyat, amit Coco nem kedvel –, és felé fordul. – Most azonnal le kell mennünk a pincébe, mademoiselle.
Úgy tűnik, a zaj csökken, a szirénázás már nem olyan hangos, mint először.
– Nem azt – csattan fel Coco, félretolja Alyce-t, és a szekrényhez megy. Ha az éjszaka közepén le kell mennie a pincébe, akkor legalább kényelmes ruhát húz. Megragad egy meleg köntöst és papucsot, ráparancsol Alyce-re, hogy tegye ugyanazt. A fésülköd
