Kicsi hűség

Chapter 2

A te­le­fon egy ja­nu­á­ri dél­előtt csör­rent meg az iro­dá­ban Iván asz­ta­lán, és Vera ide­ges hang­ja szólt bele: jöj­jön gyor­san, mert Kál­mán nem éb­red fel.

– Hogy­hogy? – ér­tet­len­ke­dett Iván, aki ép­pen ha­táridős mun­ká­ban volt, és na­gyon el­fog­lalt­nak érez­te ma­gát, va­la­mint félt, hogy ki­csit bi­cegős, szi­go­rú vén­lány fő­nö­ké­nél, mun­ka­idő alat­ti tá­vol­lé­te­i­vel, ame­lyek hébe-hóba elő­for­dul­tak, túl­fe­szí­ti a húrt.

– Csak al­szik, nem tu­dom fel­kel­te­ni és olyan fur­csán ve­szi a le­vegőt. Jöj­jön gyor­san! Nem érti? Nem éb­red fel! – haj­to­gat­ta ré­mül­ten.

– Ta­lán csak be­rú­gott teg­nap – pró­bál­ko­zott Iván ki­búj­ni él­celőd­ve a kel­le­met­len fel­adat alól, de erre olyan két­ség­be­esett si­kol­to­zást vál­tott ki a vo­nal túl­vé­gén, h