Kempelen Farkas egy szép tavaszi reggel érkezett meg Pozsonyba, és a polgármester kérésére megígérte, hogy a sakkmasinát bemutatja a város polgárainak.
Este 8 órára beszélték meg a pasa fellépését a városházán a díszteremben. A délelőttöt Kempelen pihenésre használta fel, majd sétára indult szülővárosában. A város csak keveset változott, amióta utoljára látta. Ugyancsak a régi, büszke házak őrködtek a Duna mentén, és fent a domboldalon a királyi vár négyszegletes tömbje szürkén vált el az égbolt tompa aranyától.
Kempelen szerette Pozsonyt. Úgy érezte, hogy minden épületét magyar kezek emelték, és magyar levegő lengi körül az egész ódon és mégis csodálatosan fiatal várost. A patinás házak között fiatal és üde ligetek pompáztak. A rendezett sétányokon fehér padok csábították pihenésre a fá
