Ugyanabban az időben, amíg Kempelen Farkas a pozsonyi uraknak mutogatta sakkozó masináját, Bécs közelében a Blaue-Kriegel vendégfogadó egyik eldugott szobájában egy görnyedt emberke ült. Ijesztő gnóm volt. Az arcán nem volt semmi kivetnivaló, de a hátát idomtalan púp torzította el, és vékony, csenevész karjai egy 8-10 éves gyermekhez illettek volna. Ha felállt, alig volt nagyobb egy méternél.
Kopogtak az ajtón és a nyomorék gyors mozdulattal nyúlt az asztalon heverő pisztoly után:
– Ki az? – kérdezte rekedten.
– Janek – hangzott a megnyugtató válasz.
A púpos megismerte a kocsmáros hangját, és az ajtóhoz ment. Félrehúzta a reteszt, de a pisztolyt még mindig nem tette le a kezéből.
– Mit akarsz?
– Egy kalácsot hoztam, Lisznitczky uram.
A nyomorék mohón kapott a sütemény után és azonna
