A schönbrunni kastély mágikus fényben úszik, az ablakok ontják a sárga világosságot a sötét parkba…
A kétfejű sassal díszített kapu előtt mozdulatlanul állnak az őrök. Szuronyos puskáik megcsillannak a fényben. Idegen nem teheti be a lábát a parkba.
De a hosszú sétányokon szabadon mozoghatnak azok, akik az udvarhoz tartoznak…
Tíz óra is elmúlt, amikor az egyik szökőkútnál egy fehérbe öltözött nő bukkant fel a homályból.
– Lisznitczky kisasszony – szólalt meg egy dallamos hang.
A megszólított megzavarodva nézett körül. Csak most fedezte fel a feketébe öltözött hölgyet a sötét bokornál.
– Mit kíván tőlem?
– Beszélni akarok önnel. Schleeberg grófné vagyok.
Jelizaveta gyanakodva nézegette a karcsú, fekete ruhás alakot.
– Ne féljen tőlem – szólalt meg újra a bársonyos mélységű hang. –
