A hajnal vérző csíkja megjelent a távoli dombok felett. Különös világítás derengett. Az ég sötét kupolája mindinkább elszíntelenedett, a csillagok eltűntek, csak a hold sárga korongja sápadozott még egyre halványabban a lassan úszó felhők mögött.
Az alacsony épületből, mely az erdő szélén fehérlett, egy férfi lépett ki. A vállán hatalmas rézkürt lógott. Körülnézett, azután hirtelen szájához emelte a kürtöt és belefújt. Az átható hang felverte az erdő csendjét. Az épület egyszerre megélénkült. Az ajtók csapódtak, és valahonnan a ház mögül éles kutyaugatás hallatszott.
A vadászmester köpcös alakja is feltűnt a láthatáron. Piros frakkot viselt és kezében ezüstnyelű lovaglóostort tartott.
– Siessünk fiúk! – kiáltotta a legényeknek, akik elővezették a lovakat.
A kopófalka is kibukkant a söv
