Alkonyodott… A letarolt kukoricaföldek felett kavargó aranypor a szél szárnyán sodródott a világosbarnára sápadt erdő felé. A lemenő nap átlátszó ködfátyol mögött lebegett a látóhatár szélén, s bearanyozta Bécs templomainak távoli kupoláit.
Valahonnan, nagyon messziről kutyacsaholás közeledett. Azután néhány lovas bukkant fel az erdő szélén, ferde irányban átszelték a tisztást, majd eltűntek a gyülekezőhely irányában. Pillanatok múlva felhangzott a hallali éles trombitajele, s a szélső fák alatt vörös frakkos vadászok jelentek meg, és éles sípszóval hívogatták a kopófalkát.
A tisztás másik oldalán két lovas baktatott a gyülekezőhely felé: mindkettőjükön a magyar nemes testőrség kék dolmánya feszült, s úgy látszott, keveset törődnek a hajtás eredményével.
Kőrösy László felemelkedett nyer
