A neustadti Blaue-Kriegel fogadót minden kocsi útba ejtette, mely Pozsonyból tartott a császárváros felé. Udvarán hatalmas hársfák védelme alatt árnyas lugasok várták Bécs fiatalságát, mely különösen kedvelt a Blaue-Kriegel olyankor, amikor el akart bújni a világ szeme elől. A fogadó a bécsi szerelmesek kedvelt kirándulóhelye volt.
Türjey lóról szállva, gyalogszerrel közelítette meg az árnyas udvart, sebbel-lobbal ment, mintha kergetnék, és siettében összeütközött valakivel, aki a ház belsejéből jött ki, s akinek felügyelete alatt néhány markos szolga hatalmas ládákat cipelt az út szélén álló szekér felé. Kissé távolabb fedett batár várakozott befogott lovakkal, útra készen.
Türjey csaknem orra bukott az összeütközés erejétől, visszafordult és vérvörös arccal támadt az idegenre:
– Nem t
