A nyitott ablakon át a schönbrunni parkra lehetett látni. A holdfény szeszélyes ezüst ösvényeket vágott a nyírott fák és bokrok látszólag áthatolhatatlan tömegébe. A furcsa labirintus mélyén fehéren derengett fel egy-egy szobor, vagy szökőkút. Furcsa szobrok voltak a schönbrunni kastély parkjában; régi meztelen istenek kőbe vésett alakjai, mohó faunok, óriási csigák és ágaskodó tritonok.
Kempelen Farkas álmodozva nézte a holdsugár bűvölte parkot, melyben az ő szökőkútjaiból porlódott szét a víz a zöld gyepágyakra.
A zenélőóra halkan muzsikálni kezdett, és dallamos hangján elütötte a nyolcat. Az utolsó ütéssel együtt erélyes csengetés hallatszott. Kempelen csak akkor fordult meg, amikor már az ajtó nyikorgását hallotta. Antal, a komornyikok mintaképe állt a küszöbön.
– Herr Graf Johannes
