– Kassad – suttogta Moneta. – Kassad – ismételte a nő, és ajkát az arcához nyomta. A férfi testpáncélja újra aktiválódott, és egybeolvadt a nőével.
Fedmahn Kassad ezredes Monetával együtt ült fel. Megrázta a fejét. Tudatosult benne, hogy megint higanyenergia öleli körül, és felállt. Nem érzett fájdalmat. Tucatnyi testrésze szurkált, ahol a sebei behegedtek, a vágások összeforrtak. Benyúlt a kezével a páncéljába, végigsimított a bőrén, majd behajlította a térdét, és megfogta a sarkát. Sehol egy sebhely.
Kassad az óriáshoz fordult.
– Köszönöm – mondta, nem tudva, vajon a férfi hallja-e.
Az óriás bólintott, és visszalépett a társai gyűrűjébe.
– Ő amolyan… orvos – magyarázta Moneta. – Gyógyító.
Kassad csak fél füllel hallotta, mert a többieket vette szemügyre. Emberek voltak – lelke mély
