Brawne Lamia négyórásra tervezett gyaloglása tízórás rémálommá vált. Kezdődött azzal, hogy kitérőt tett a halott városba, és meg kellett hoznia a nehéz döntést, hogy hátrahagyja-e Silenust. Nem akarta, hogy a költő egyedül maradjon ott, de arra sem akarta kényszeríteni, hogy folytassa az utat, sem arra vesztegetni az időt, hogy visszatérjenek a Kriptákhoz. Végül önmagában a gerinc menti kerülőút egy órájába került.
A dűnék és a sziklarengeteg utolsó szakaszán kimerítő és unalmas volt átkelni. Mire elérte a hegyek lábát, már késő délután volt, és az erődre árnyék vetült.
Negyven órával korábban könnyűszerrel lement az erődből a hatszázhatvanegy kő lépcsőfokon. Ugyanezt az utat felfelé megtenni még a Lususon edzett izmainak is komoly próbatételt jelentett. Minél feljebb mászott, a levegő a
