– Atya világ, te lány! Nyugodj meg, mielőtt még eltöröd a telefont, és sosem tudjuk meg, mit akar az a fiú.
Négykézláb szedem ki az asztal alól a készüléket, ami szerencsére túlélte a zuhanást. Jax neve villog a képernyőn. Izgalomtól remegő hangon válaszolok a nagyinak:
– Nyugodt vagyok, teljesen nyugodt.
Beszaladok a szobámba, és lenyomom a zöld gombot. Nem tudom honnan hív, de akkora a háttérzaj, hogy egy pillanatra el is veszem a fülemtől a telót.
– Lily? Halló?
– Szia. Itt vagyok.
– Elég rosszul hallak, várj, megpróbálok…. átmenni a… most jobb? – kérdi.
A zaj most tompábban érkezik, mintha egy hordóból vagy egy szekrény mélyéről hívna.
– Aha. Valamivel – válaszolom, de már most van egy olyan érzésem, hogy nem fog tetszeni, amit közölni akar.
– Sajnálom, Lily, nem tudok elmenni
